Arnyek

Földrajz

TwitterFacebook

Helyzete és határai

A Bükk az Északnyugati-Kárpátok legdélibb, hazánk területén "maradt" részének, az Északmagyarországi-középhegységnek legterjedelmesebb és legnagyobb átlagmagasságú tagja. Bár a Bükk legkiemelkedőbb tetőinek magassága nem éri el az 1000 métert (Istállóskő, 959 m), 50 (!) bérce emelkedik 900 m, közülük 11-é 950-959 m fölé.

A szorosabb értelemben vett Bükköt nyugatról a Tarna, keletről a Sajó völgye fogja közre. Északnyugaton a Hevesaranyos-Mikófalvi-medencére tekint, amely a Vajdavár-hegységtől (Ózd-Pétervásárai-dombságtól) választja el. Északon, a Bükkhát hegylábán túl a Szilvás-, majd a Bán-patak völgyéig terjed. Délen a Bükkalja széles hegylábfelszínével ereszkedik a Heves-Borsodi-Mezőségre.

A hegység éghajlata, időjárása

Mint középhegységeink zöme, a Bükk is Magyarország "hűvös hegyvidéki területe"-ihez tartozik, a Déli-Bükk É-i kétharmada azok "mérsékelten nedves, hideg telű", a Bükk-fennsík és az Északi-Bükk "nedves, hideg telű" változatához. Csupán a Déli-Bükk D-i szegélye, a Bükkhát és a Bükkalja nyúlik le a "mérsékelten meleg terület"-ek közé, a Bükkháton annak "mérsékelten nedves, hideg telű", a Déli-Bükk D-i karimáján és a Bükkalján "mérsékelten száraz, kevésbé hideg telű" változatával. Az évi középhőmérséklet a Bükkaljától a Nagyfennsíkig 10 °C-ról 7,5-4,5 °C-ra csökken, az évi csapadék mennyisége 550 mm-ről 850 mm-ig nő.

A Kárpát-medence alföldjeihez és dombságaihoz képest - a Bükkalját a Bükkhátat kivéve - a hegységben a tél hosszú és hideg. Fagyokra október 10-től már gyakorta kell számítani. November végén, december elején kissé megnő a csapadék mennyisége, Erzsébet napja után többnyire havazhat is. Az átlagosan 60-80 cm-ig vastagodó hótakaró "élettartama" 40-100, leggyakrabban 70-80 nap. A havas napok (legalább 0,1 mm hó hull) száma 30-40, a Nagy-fennsíkon lehet 50 is, a téli napoké (a hőmérséklet nem emelkedik fagypont fölé) 40-60, a Nagy-fennsíkon a 70-et is elérheti. A hegylábi előterek januári középhőmérséklete -2 - -3 °C, a hegység belsejében -3 - -4,5 °C. Hosszú, havas telek után a Bánkút melletti É-i lejtőkön április első heteiben is lehet síelni. 600-700 m-es tszf-i magasság fölött az utolsó havazás április derekán esedékes, de pl. 1978 V. 11-én és 12-én a "fagyosszentek" is erős havazást hoztak. Fagyos napok még májusban, június-ban is előfordulhatnak, a Nagy-fennsík 800 m tszf-i magasság fölött mélyülő töbreiben hajnalonként akár július-augusztusban is.

1975-76 telén sajátos hókár sújtotta az Ómassa környéki bükkösöket. Kiadós havazás után a fákat vastagon megülő hó olvadni kezdett, majd - a hőmérséklet hirtelen csökkenése miatt - az ágakon nehéz jégpáncéllá fagyott. Erős szél kerekedett, s az "üvegerdő" sekély mélységig hatoló gyökérzetű bükkjei ledőlve egymást fordították ki a földből. 1999-2000 telén hasonló módon dőlt ki a Molnár-szikla tövébe ültetett feketefenyők jelentős hányada.

A hegység magasabb részein a tél zordságát nagyszámú derült nap enyhíti. A nehéz, fagyos ködök ilyenkor legomolyognak a hegyhátakról, fennsíkokról, és sűrű, zúzmarás ködként ülik meg a mélyen fekvő völgyeket. Vastagságuk és gyakoriságuk a Sajó és a Bán-patak völgyéhez közeledve megnövekszik. A hegylábak ónos, szürke szitálása fölött ilyenkor a fennsíkokon gyémántosan csillogó fehér hó és napsugaras, tiszta, kék ég ragyog. A januári napfénytartam a Sajó-völgyben mindössze 50-55, a hegység javán 55-70, a Nagy-fennsíkon 70-75 óra. Mindezek következtében a legnagyobb hidegeket nem a Bükk-fennsíkon (-17 °C), hanem a Sajó-völgyben (-21 °C) mérik (fordított léghőrétegzettség).

A szomszédos alföldi és dombvidékekhez képest a tavasz késik. A mogyoró virágzása csak március derekán kezdődik, az áprilisi középhőmérséklet 6-8 °C. (Hegylábak, alföldek: 8-9,5 °C.) Mint a Kárpát-medencében és az Északnyugati-Kárpátokban mindenütt, tavasz végén - kora nyáron a csapadék mennyisége lényegesen megnő, az Atlanti-óceán felől érkező légtömegekből (nyári monszun) a Bükkre május-júniusban összesen 140-165 mm eső hull, ami az évi csapadék 1/5 része. 2000 nyárelejének bőséges esőzése a kisebb patakokon is hirtelen támasztott vad áradásokat (Laskó, Kácsi-víz, Lator-patak).

A nyár hűvös. Bár a hegylábi előterek júliusi átlaghőmérséklete 19-20, az Északi- és a Déli-Bükké csak 18, a fennsíkoké 16-17 °C. Míg az alföldi-dombsági környéken a nyári napok száma (a hőmérséklet legalább 25-30 °C) 70-75, a hegylábi előtereken 60-70, a hegység zömén 40-60, a fennsíkok "tetején" a 40-et sem mindenütt éri el. A hőségnapok (a napi hőmérsékleti csúcsérték legalább 30 °C) száma természetesen még kevesebb (alföldek: 20-30, Bükkalja D-i pereme 15-20, Északi- és Déli-Bükk 10-15, fennsíkok java 5-10, legmagasabb része 2-5 nap).

Bár a zivataros és a jégesős napok száma a nyári félévben (április-szeptember) lényegesen kisebb, mint a szomszédos Mátrában (Bükk: 44-48, ill. 10-14; Mátra: 44-58, ill. 12-18), a heves július-augusztusi zivatarok a hegység patakjain időnként (1878, 1958) vad áradásokat támasztanak. Derült augusztus végi, kora szeptemberi éjszakákon az erős kisugárzás gyakran okoz jelentős harmat-, sőt dérképződéssel járó lehűlést; a kövekről, bércekről hajnalban már hideg völgyködök vonulnak végig

A hegység aprólékosan tagolt formakincse kis területeinek éghajlatát (mikroklíma) sajátosan módosítja. A déli, délies lejtők, töböroldalak több napsütést, nagyobb hőmennyiséget kapnak. Ehhez járul, hogy a világosszürke-fehér mészkő-, dolomit- és riolittufa-kibúvások a napsugárzás nagy részét visszaverik, szétszórják a környező levegőbe. Ezért itt a sötétebb kőzetekből álló középhegységekhez viszonyítva hamarabb kezdődik az olvadás és a virágzás, magasabbra hatolnak az egyes növényzeti övek, gyakoriak a melegkedvelő és szárazságtűrő fajok.

Az északi, északias lejtőkön, a karsztos mélyedések D-i, tehát É-ra néző oldalán viszont a világos kőzetek sugárzás visszaverő képessége fordítva hat: az oda érkező kevesebb hőből sohasem nyelnek el annyit, hogy azt kisugározva a fölöttük levő levegőt lényegesen fölmelegíthessék. Ezért e helyeken marad meg legtovább a hó, a növényzeti övek leereszkednek, s gyakoriak a hidegtűrő fajok. Egy-egy meredek lejtőjű töbör, K-Ny-i csapású mészkőgerinc átellenes (É-i, ill. D-i) lejtőin így egymástól alig 50-100 m-re "lakhatnak" olyan növényfajok, amelyek másutt és általában több száz kilométerre élnek egymástól.

Forrás: www.bnpi.hu

Footer