A település neve szláv eredetre vall: Vrbovo – Varbo alakban fordul elő szláv területeken (Vrbovao – Wjerbov – Vrbov), az utóbbi az egykori Szepes vármegyékben. A szó töve fűzfa – vrba jelentésű.
A településről a legrégebbi adat a XIV. századból való, ekkor Ernye bán birtoka volt, és a diósgyőri uradalomhoz tartozott. Mikor az Ernye- unokák hűtlensége miatt birtokuk a király kezébe került, Varbó is az uralkodó tulajdona lett. Azonban a királyi birtok mellett lehetett itt magán is, hiszen egy családot ebben az időben Varbóinak hívtak, márpedig, régi szokás szerint, a birtokról a birtokos családnevezi el magát. Már az említett évszázadban egyháza és papja is volt. A XV. században amellett, hogy királyi birtok, a Varbói és -Ernye bán adományai alapján- a Tisza (Thyzay) család is földesura volt. Mikor Diósgyőr zálogbirtokosok kezébe került, Varbón is egymást váltják a birtokosok. A XVII. századból urai közül a Csernelyiek, Négyesi Szepessy Pál, Jászy (Jászay) János és Uszfalvi Usz Ferenc Borsodi alispán ismeretes. Amikor a kamara visszaszerezte a diósgyőri koronauradalmat, Varbót, mint uradalmi birtokot 1703-ban id. Szepessy Pál részére megerősítette. Rövidesen a kamara visszaváltotta, uradalmi kezelésben volt ismét, s 1755-ben urbáriumot kapott Rottenstein Ignáctól.
A szabályzat szerint az uradalomnak fizetett évi 280 rajnai forintot cenzusképpen, lakói 102 öl fát vágtak, ebből 58-at ingyen Miskolcra szállítottak, 44 ölért pedig ölenként 36 krajcárt fizetett az uradalom. Emellett a Lyukóvölgyet kellett kaszálni, szénát behordani Diósgyőrbe, szőlőt szedni, bort beszállítani ingyen. Míg az egri káptalan bérelte a községet, lakói csak 200 Ft-ot fizettek évente és csak 15 öl fát kellett Diósgyőrbe szállítaniuk. A koronauradalom fennállásáig, az úrbéri megváltott telkeket leszámítva, Varbó koronauradalmi birtok volt. Nevét a XVI. századig Barbó, Warbo, Varbo formában írták, a mai írásmód akkor alakult ki.
A törökök Varbót sem kerülték el, és korán vált hódoltsági területté. A törökök által követelt adót kezdetben Pestre, majd Hatvanba fizette, s minthogy 200 forint volt az adója, valószínűleg népes és jómódú község lehetett. Korán elterjedt a reformáció, már 1576-ban önálló egyházat alkotott. Templomát 1694-ben és 1701-ben megyei segítséggel kijavította. Az egyház virágzásnak indult, szinte teljes egészében református vallású lett a község. Az is marad még a két világháború között is, mikor is az 1060 fős lakosság 98%-ban református hiten volt, s csak 2%-ban római katolikus. Ekkoriban a helység területe 4488 kat. h. amiből 834 szántó, 119 rét, 319 legelő, 3035 erdő, 93 kert és 88 kat. h. terméketlen. Nagybirtoka egy volt, 2946 kat. h. erdőséggel. Középbirtoka három, 20-50 hektár közötti területekkel, törpebirtoka hatvan volt, 6-8 hektár közötti területekkel. A kevés földdel bíró helybeliek így különféle erdei munkáknál dolgoztak, a környékbeli szénbányákba jártak, a diósgyőri vas- és acélgyárban voltak állásban, mész- és szénégetéssel foglalkoztak. A lakosság kedvelt foglalatossága volt a háziipar, kenderfonás és szövés. Két elemi iskola is működött a településen. Az iskolán kívüli népművelést széles körű érdeklődés kísérte. 3 kereskedő, 2 cipész, 1 bognár, 1 kerékgyártó tevékenykedett, és egy szikvízgyártó is üzemelt.
A község lélekszáma az 1930-as évekbeli 1060 főről 1996-ra, 1262 főre emelkedett. Ez bizonyára a községnek a lakosság-megtartó erejével magyarázható, azzal, hogy a helybeliek inkább választják, ha szükséges, az ingázást, s nem a nagyobb arányú betelepülést a közeli, urbanizáltabb helységekbe. A megtartó erő többek között a munkanélküliség viszonylag alacsony, a vállalkozások viszonylag magas számával értelmezhető.
A falu önkormányzata 1990-ben alakult, a településen Körjegyzőségi Hivatal és két intézmény működik: óvoda és orvosi rendelő.
Lakosainak száma a 2009-es adatok szerint 1170 fő. A demográfiai adatok a térség átlagánál kedvezőbbek, a településen nem jellemző az elvándorlás. A község infrastrukturális ellátottsága jó. A településen egyre meghatározóbb az idegenforgalom, a turizmus fejlesztése kiemelt célkitűzés. Ebben meghatározó jelentőséggel bír a Víztározó, az Erdei Tanösvény, a közelben lévő fónagysági erdei iskola.
Az önkormányzat jelenleg, elsősorban pályázatok útján szeretné a fenntartható fejlődést és a vidéki élet minőségének javítását elérni.
